Ez az előnye nagyon sok pályatársával szemben. Hogy megmaradt világpolgárnak. Európainak. Csehnek. Connecticuti birtokát o maga nevezte el kis Csehországnak. Vörösborban a franciát, szivarban a kubait szereti, de sörből Amerikában sem iszik mást, csak pilsenit. 68-ban emigrált, 83-ban, az „Amadeus” forgatására jöhetett először vissza Prágába, de csak a nyilvánosság kizárásával. A lapokban semmi sem jelenhetett meg arról, hogy itt a cseh újhullám egyik neves rendezője, aki mellesleg Oscar-díjas lett Amerikában. Néhány év múlva aztán már szabad volt az útja két otthona között.

Emlékszem, húsz évvel ezelőtt kerékpáron érkezett Karlovy Varyba. Na, persze nem a tengeren túlról, csak innen, Párizsból. Képes lenne még egyszer egy ekkora útra?

Hogy bírnám-e erővel? Nem tudom. A hátsó ülésen biztosan. A kérdés csak az, ki ülne elöl.

Marad tehát a jól fizetett séta?

Gyalogtúrára nem vállalkoznék. Arra nem tudna rábeszélni. Inkább akkor a bicikli.

Mostanában könnyű önnel Prágában összefutni. Legutóbb egy vidám dzsesszoperát rendezett a Nemzeti Színházban, „Jól fizetett séta” címen. Legfrissebb filmes munkája is ez lett. Honnan jött az ötlet, hogy a hatvanas évek legendás Semafor színházi előadását újrarendezze, és egy évvel később még filmen is megörökítse?

A nosztalgia, vagy ha úgy tetszik, a szentimentalizmus hozta ki belőlem. Láttam azt a régi előadást, szerettem nagyon. Nekünk, akkor, a hatvanas években részegítő mese volt. Nekem már azért is megérte elvállalni a munkát, mert prágai felnőtt iker fiaim, Petr és Matej társaságában dolgozhattam. Egyik az asszisztensem volt, másik a díszletet tervezte. S mivel a közönség szereti az előadást, a színház műsorterve viszont nem engedi meg, hogy havonta többször játsszák, felvettük, és most DVD-n is megjelenik.

Rendben, a nosztalgia nagy úr, engem mégis meglepett, hogy vállalkozott erre a filmre. Nagy horderejű történeteihez képest ez tényleg csak egy „eperhab”, amelyet gyorsan bekebelez az ember, és már el is felejtette.

Akkor elmondom a legnyomósabb érvemet is. Egyszerűen nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy évekig ne forgassak. Nem eshetek ki a gyakorlatból, érti?...

 

A teljes cikk csak a legújabb megjelent számunkban olvasható!