Útravaló

Egyszerűen fantasztikus voltam. A kocsim is, és mindenki, aki arra tévedt. Benne voltam a fantasztikusban. Sosem látott fényekben, színekben – véletlen részeseként egy különös, giccsen is túli, valóságos hangulatnak. Természetesen tökéletesen józanul, on the road. Hoztam a formámat, szokásos, bírom-tartom magam, utazás közben, jobbá lenni jó lesz, megújul a magyar Crossroad. Tartottam délre az üres új úton (M6), a Jazzy már nem jött be, szokásos lapzárta, most se Vivaldi, se Pulp, se Szellemkutya, ellenben döbbenetes felhők az égen, belelógva néhol a völgyekbe, még sosem láttam ilyet, nagy, sötét, domború hegyek az égbolton, lefelé meredezve. És semmi hang, néma eső a szélvédőn, csak érezni, hogy mindjárt indul a szél, a dörej, nagy löttyös vihar, de előtte pár percig a látható, kimerevedett földönkívüli tájkép. Ember a Földön, akárki, akárhol.

Tovább a cikkhez